3.rész

Sziasztok!
Itt is van a 3.rész amiben fény derül egy kis titokra.
De nem is húzom tovább az időt, jó olvasást!

April xx

 Niall szemszöge:

- Teljesen megőrültél? - kezdtem köszönés nélkül a telefonbeszélgetést Edwarddal.
- Ezt pont te kérdezed Horan? Mit üvöltözöl, tisztában vagy vele hány óra van? - kérdezte kómás hangon Brown.
- Miért adtál más munkát neki? Most még közelebb van a titkunkhoz mint eddig! - folytattam tovább nem törődve azzal, hogy valószínűleg felkeltettem. Jelen helyzetben ez volt a legkisebb probléma.
- Nyugodj már meg! Így szemmel tudom tartani, semmit nem fog megtudni! - magyarázta.
- Ugye tudod, hogy a tűzzel játszol? Ha ez a dolog kiderül többé nem áll szóba velem! - gondoltam bele a következményekbe.
- Nem lesz semmi gond, higgadj le! - mondta tovább a magáét, de én egy cseppet sem voltam higgadt. - Egyébként elé szemrevaló lány. Már régóta meg akartam kérdezni, hogy van barátja? - érdeklődött, nálam pedig itt betelt a pohár.
- Nem ajánlom, hogy egy ujjal is hozzányúlj, mert megbánod! - nyomtam ki a telefont meg sem várva, hogy mit reagál.
Körülbelül fél éve keveredtem bele ebbe az egészbe. Edward mocskos kis ügyeibe ami annyit tesz, hogyha valamilyen ügyfelét meg akarja fenyegetni vagy éppen kiiktatni egy időre, hogy bezsebelhesse a pénzét engem küld, hogy végezzem el a piszkos munkát. April a legjobb barátom, talán mostanra már annál is több. Mindent megosztok vele, de ezt a sötét részét az életemnek sosem szabad megismernie. Túl fontos számomra ahhoz, hogy ilyen ügyekbe keverjem. Már az sem lelkesített el túlzottan, hogy Edward lett az új főnöke. De amit ma mesélt nekem April az volt a hab a tortán. Titkárnőként most még közelebb került Edwardhoz, ezzel együtt a titkunkhoz. Most már csak reménykedni tudok abban, hogy nem kezd el gyanakodni.
Mivel a telefonálás hosszabbra sikerült mint terveztem, hihetetlen gyorsasággal készítettem el egy szendvicset és egy forrócsokit, majd visszamentem a lányhoz a nappaliba.

April szemszöge:

Mikor már azt hittem Niall teljesen felszívódott akkor lépett be a nappaliba kezében egy tálcával. Letette elém a finomságokat, de én mégsem láttam neki az evésnek.
- Kivel beszéltél? - tettem fel a kérdést gyanakodva.
- A pizzériával. - mondta rezzenéstelen arccal.
- És miért kiabáltál? - kérdezősködtem tovább.
- Azt mondták már késő van és nem vesznek fel több rendelést. - folytatta tovább a sztorit.
- De ezért miért kellett kiabálnod? - nem függött össze a dolog.
- Mert tudom mennyire szereted a pizzát. Örömöt akartam neked szerezni, de sajnos csak egy szendviccsel tudtam szolgálni. - nézett az említett ételre.
- Aranyos vagy, de nekem teljesen megfelel a szendvics. - mondtam némi gondolkozás után, mert a történetet hallva teljesen hihető volt a dolog.
- Ma már nem kellene hazamenned ilyen időben. - mondta Niall miután elfogyasztottam a finom vacsorát.
- Nem szeretnék púp lenni a hátadon. - néztem a szemébe.
- Ne butáskodj már! Nem lennék nyugodt, ha ilyen viharban indulnál haza! - próbált győzködni én pedig válaszul csak elmosolyodtam. - Megyek és megcsinálom neked az ágyat. - nyomott egy puszit a homlokomra és a szobája felé indult. Nem sokkal később én is utána mentem és segítettem neki felhúzni az ágyneműt. Mikor már mindennel kész voltunk hatalmasat villámlott és egy pillanatra világosság lett a szobában, majd a dörgés iszonyú hangját is elég erősen lehetett hallani. Nagyon közel volt a villám, én pedig összerezzentem. 

- Nem maradnál itt velem? - kérdeztem Nialltől, de én magam sem gondoltam át mit is kértem tőle, csak elhagyták a számat a szavak, viszont nem bántam meg amit mondtam. A fiú aki már fél lábbal kint volt a folyosón kérésemre elmosolyodott és visszalépett a szobába. Becsukta maga mögött az ajtót majd bebújt mellém az ágyba és hátulról átkarolt. Újabb dörgések sokasága következett amiktől mindig egyre közelebb bújtam hozzá, és éreztem, hogy karjai közt biztonságban vagyok. 

- Jó éjt! - adott egy jó éjt puszit mikor lehunytam a szememet. Még ébren voltam ezért lassan felnyitva szemhéjamat megfordultam és a tekintetét kezdtem keresni.  

- Neked is! - mosolyodtam el mikor szemeink összetalálkoztak, azután visszafordultam és nemsokkal később elnyomott az álom.
Másnap reggel kipihenten ébredtem. Szombat volt ezért nem kellett sehova rohanni, így nyugodtan és kényelmesen tudtam nyújtózkodni és forgolódni az ágyban aminek Niall illata volt, viszont ő már nem volt mellettem. Miután már eleget nyújtózkodtam kikászálódtam a szobából egyenesen a konyha felé ahol a szőkeség éppen az asztalnál ülve kávét kortyolgatott.
- Jó reggelt! - álltam mögé és lehajolva megöleltem.
- Szia te hétalvó! - simította végig kezét a karomon, aztán az ölelésemből kibújva felállt és matatni kezdett a konyhapulton majd egy csésze forró kávéval tért vissza hozzám. Elfogadtam tőle és vele szemben helyet foglalva el is fogyasztottam.
Délután három óra körül járhatott az idő mikor Niall hazavitt. A kocsiban elbúcsúztunk egymástól majd mikor kiszálltam ő lehúzta az ablakot és visszahívott a járműhöz.
- Mi a terved estére? - kérdezte mikor lehajoltam az ablakoz.
- Gubbasztok a tv előtt. Nagyjából ennyi. - ismertettem vele a programom.
- Akkor hatra érted jövök és elmegyünk valahová. - mosolygott rám aztán el is hajtott a fehér Mercedesszel.
Utána néztem és egészen addig bámultam az utat míg le nem kanyarodott róla, ekkor föleszméltem a bambulásból és a lakáskulcsot előkeresve bementem a házba. Első utam a fürdőbe vezetett ahol azonnal nekiláttam a készülődésnek. Körülbelül egy óra múlva léptem ki a helységből köntösben és egy törölközővel a fejemen. Hajamat alaposan megtöröltem aztán hagytam, hogy a levegő megszárítsa. Bőven volt rá ideje, hiszen elég sok időt töltöttem a gardróbban a megfelelő ruha után kutakodva. De végül rátaláltam a tökéletes összeállításra ami egy sötét csőfarmerből, fehér ingből, burgundi színű körsálból és egy barna telitalpú bokacsizmából állt.
Viszonylag hamar elkészülődtem ami engem is meglepett. A maradék félórát el akartam ütni valamivel ezért a konyhában egy finom gyümölcsteát készítettem magamnak, majd ennek a kíséretében lehuppantam a nappaliban található kanapéra és kortyolgatni kezdtem. Az érzés amikor a forró tea finom meleg érzést kelt belülről egyszerűen felbecsülhetetlen. De viszont ami utána következett azt nem neveztem éppen felbecsülhetetlennek, inkább pont ellenkezőleg. Egy aprót rezgett a telefonom és világítani is kezdett ezzel jelezve, hogy üzenetem érkezett. Gyorsan felkaptam a készüléket, hogy megtudjam ki írhatta. Először Niall nevét láttam meg, ezért gyorsan megérintettem az ujjammal, hogy betöltődjön az sms. Rövid volt, éppen csak két rövid mondatból állt.
"Nem jön össze a ma este. Ne haragudj!"
 Azzal nyugtattam magam, hogy valami közbe jött neki, de belül fájt nagyon. Arról nem is beszélve, hogy egy sms-sel letudta az egészet. Legalább felhívhatott volna. Mostanában minden egyre furcsább körülötte, még ha csak apró dolgokról van szó akkor is, régen nem ilyen volt. Megváltozott, de fogalmam sincs miért.